parallax background

“Csak egy boldog anya tud boldog gyerekeket nevelni” – beszélgetés Hevesi Krisztával

parallax background
 

“Csak egy boldog anya tud boldog gyerekeket nevelni”

beszélgetés Hevesi Krisztával

Fejős Éva interjúja

A Richter a Nőkért programon belül elindítottuk a Nőnek lenni jó – női pillanatok beszélgetéssorozatot, amellyel elsősorban arra fókuszálunk, hogy hogyan vehetjük észre és hogyan táplálkozhatunk a boldog, jó pillanatainkból.

Rovatunk első vendége dr. Hevesi Kriszta szexuálpszichológus

Eva

– Miért van szükségünk a párkapcsolatra?

– A korai anya-gyermek kapcsolat mennyire meghatározza a későbbi kötődésünket. Ahogy a magyar származású Angyal András gyönyörűen megfogalmazta, hogy nem csak szükségleteink vannak, hanem arra is szükségünk van, hogy minket szeressenek. Ez a szeretni és a szeretve lenni szükséglete, ami valahol humán létünknek az alapja és bizony a magány az fáj. A párkapcsolatot a szexualitás teszi többé a barátságnál. Gondoljunk bele, milyen sokat ad, ha működik az erotika két fél között!

– Hogyan őrizhető meg a láng, az intimitás? Valahogy idővel mindenképpen csitul a fellángolás, nem?

– Az van a dalban, hogy a „szerelemnek múlnia kell…” – kérdezem én, hogy miért? Mert akkor persze, hogy elkezdjük várni azt, hogy múljon…

– Nem kell múlnia?

– Nyilván nem várható el, hogy ugyanolyan heves szívdobogással nyissak ajtót a másiknak minden áldott nap, mert nem bírná ki a biokémiai rendszerünk, idegrendszerünk, hogy ugyanolyan hevesen és pillangókkal a gyomrunkban várjuk haza évekkel később is a párunkat, tehát az érzelmi rész kicsit átalakul. Fontos lesz az összetartozás, a biztonságérzés, ami nem azt jelenti, hogy ettől elmúlt a szerelem. És a szerelem a vágyat fenntartja és meg is követeli. Az erotikának sem szükséges múlnia, viszont valamit tenni is kell érte. Nagyon sokszor a házaspárok, sőt már fiatal egyetemisták is azt mondják, hogy “Miért menjünk el hazulról, olyan jó nekünk így itthon. Hát nem jó az, hogy ha így együtt vagyunk?” – aztán mindketten a saját kis technikai eszközeikkel töltik el az időt, ez igazából nem aktív az együtt töltött, hanem csak egymás mellett töltött idő.

– Tehát ki kell mozdulni, más környezetben meglátni újra “új szemmel” a párunkat?

– Pontosan, ez nagyon fontos! Legyenek közös kimozdulások, hogy például ismét abban a környezetben lássam a másikat, mint amikor megismertem, ahol én pont őt választottam, őt szerettem meg sok tízezer, százezer ember közül. Jó, ha kimozdulunk, és látom azt, hogy mások hogyan néznek partneremre (és viszont), mert az jóleső érzés, hogy másnak is tetszik, viszont azért ő velem van.

Kriszta

– Tehát a tüzet így tarthatjuk fenn hosszú távon, de van-e tipped arra, hogy hogyan őrizzük meg az érzelmeket, a szerelmet is tartósan?

– Az arisztotelészi elmélet arról szól, hogy igazából a céljaink határozzák meg a boldogságunkat, a hedonista elmélet szerint pedig az a lényeges, hogy a kapcsolatban több pozitív, mint negatív érzelmet érezzünk. Szerintem mindkettő fontos és mindkettőre szükség van: arra is, hogy lássuk, egy kapcsolatnak van jövője, céljai, közös céljai, tehát tervezni tudjunk, és meglegyenek az önálló célok is. Gyakran mi nők hajlamosak vagyunk feláldozni magunkat csak a másik céljaiért, de akkor ő továbbfejlődik, én megrekedek. Minden kapcsolatra igaz: akkor tudom tisztelni a másikat és a másik akkor becsül engem, akkor érzi azt, hogy milyen büszke, hogy én vagyok a partnere, ha együtt fejlődünk. A másik lényeges feltétel, hogy a jól működő párkapcsolatban több pozitív, mint negatív érzelmet élünk át. Ezeken kívül pedig lényeges, hogy tudunk-e együtt nevetni, mennyire van jelen a humor a kapcsolatunkban.

– A Richter Gedeon Nyrt. ezer nő részvételével készített egy kutatást, amelyből kiderül, hogy a magyar nők hetven százaléka örül, hogy nő lehet, és úgy érzi, hogy nőnek lenni jó. Te mit látsz magad körül?

– Én már tinédzserként is úgy fogalmaztam meg, hogy nőnek lenni jó, például azért, mert udvarolnak a férfiak, és nem nekem kell udvarolnom  – nevet. – Szükségünk van egy-egy új ruhára, új frizurára, vagy akár elmenni fitneszterembe, azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ez az, amit a gésák egyébként anno zseniálisan éltek meg: drága olajokkal kenték a bőrüket és ettől érezték azt, hogy a testük értékes, hogy a testük az ő templomuk. Becsüljük meg magunkat, becsüljük meg a testünket és szánjunk magunkra is pénzt, időt, mert megérdemeljük. Azonban nagyon sokszor mi nők nagyon hajlamosak vagyunk az önfeláldozó szerepre. Azt javaslom, ne áldozzuk fel magunkat és az egyéni céljainkat, hiszen igazán csak egy boldog anya képes boldog gyerekeket nevelni! Mennyivel jobb például, ha egy édesanya igenis jól érzi magát nőként a bőrében! Tud időt fordítani magára, tud akár egy kicsit szeleburdi lenni, tehát olyan ember, aki néha hibázik és megengedi a gyereknek, hogy hibázzon. Azt gondolom, hogy ez sokkal nagyobb ajándék a gyerek számára is, mint a teljesítményorientált, a hibázást tiltó nevelés, amivel manapság sokszor találkozunk.