parallax background

„Én mindig boldog emberekkel találkozom” – Interjú Benes Anitával, a Daalarna Esküvői Ruhaszalon vezetőjével

parallax background
 

„Én mindig boldog emberekkel találkozom”

Interjú Benes Anitával, a Daalarna Esküvői Ruhaszalon vezetőjével

Fejős Éva interjúja

A Richter a Nőkért program keretében sikeres nőkkel találkozom a Női pillanatok beszélgetéssorozatban, akik azt is elmondják, miért érzik azt, hogy nőnek lenni jó. Soron következő vendégem Benes Anita, akivel gyönyörű, elegáns, romantikus ruhakölteményekkel teli szalonjában találkozom.

 

 

Sequence 01.00_05_36_16.Still003

 

– Milyenek a magyar menyasszonyok?

– Szerencsés vagyok, hiszen boldog emberekkel találkozom, mindenki, aki hozzánk betér, megtalálta a társát, készül a jövőre, az esküvőre, a családalapításra, élete legfontosabb pillanataira. Úgy látom, ezek nagyon fontos pillanatok és érzések egy nő számára: a család, boldogság, párkapcsolat, anyaság. A magyar menyasszonyok csinos nők szeretnének lenni, megélni a nőiességük minden pillanatát, ebben meglehetősen tudatosak. Képzeld, komoly gyűjtésekkel érkeznek, naprakészek az esküvői trendekből. Minden apró részlet számít nekik, és persze nekem is.

– Pedig eredetileg nem is menyasszonyi ruhákat terveztél…

– Pályám elején hétköznapi ruhákat terveztem, nagyon szerettem, sőt a diplomamunkámat még a férfias nőből írtam. Imádtam a nadrágkosztümöket, a katonás formákat, télikabátok, nagy, nehéz, súlyos tömegű alapanyagokat, nagyon mély színeket, sötéteket. Ám idővel kicsit unalmassá vált számomra, másrészt mindig is méretre terveztem és méretre készítettem, még az előző cégemben is, és az ügyfeleim elkezdtek férjhez menni. Elmondták: végigjárták a körúti szalonokat, találkoztak a 2000-es évek elejének kínálatával. Aztán hozzám fordultak: inkább valami különlegeset, az egyéniségükhöz illőt szeretnének! Elkezdtem körülnézni, és nagyon megtetszett ez a világ. Rájöttem, milyen különleges anyagok léteznek, és hogy mennyire jó együtt gondolkozni egy ügyféllel, meghallgatni az elképzeléseit a nagy napról, és kitalálni, hogy milyen ruha illik majd hozzá leginkább. Így indult a menyasszonyi ruhaszalonos pályám…

Sequence 01.00_00_23_22.Still002

– Amely végül igazán kinőtte magát, már külföldre is szállítasz, még Ausztráliába is. Hogyan tudod összeegyeztetni a munkádat, hivatásodat a magánéleteddel? Három gyerek édesanyja vagy…

– Egy pénztáros is összeegyezteti, és az én életemben is minden úgy történik, mint a legtöbb boldog nő életében. A munkám nagyon izgalmas, és az a legnagyobb kihívás az életemben, hogy amikor hazamegyek, megpróbáljam kikapcsolni a gondolataimat, ne folytassam fejben tovább egy kollekció tervezését, ne a megrendelésekről gondolkodjam. Az a legjobb, hogy van egy kis időm fejben is átállni: nem Budapesten lakunk, és kocsival jó háromnegyed óra, mire hazaérek. Ahogy kezdem magam mögött hagyni a várost, úgy hagyom el a gondjaimat is. Ahogy közeledem haza, megváltozik a környezet, beérek egy almáskertbe, majd a hegyek közé, és szép lassan lecsillapodnak a gondolataim, átállok „otthoni üzemmódra”. Hétvégén nem veszem fel a telefont, amikor otthon vagyok, nincs munka, csak a család van.

– És hogyan oszlanak meg a szerepek otthon?

– Azt gondolom, hogy ma egy nőnek, akár otthon, akár a munkában meg kell tudnia csinálni bármilyen férfimunkát vagy férfiszerepet. De én ezért soha nem harcolok, hogy hadd takarítsam fel én az udvart, hogyha ahhoz fizikai erő kell. És ugyanúgy a világ legtermészetesebb dolga, hogy elmosogatok, hogy vacsorát főzök. Tehát nem próbálok meg harcolni azért, hogy mindent egyenlően végezzünk. Sokkal inkább hiszek a klasszikus női szerepekben, hogy a család összetartása alapvetően a nő feladata.

– Amikor beérsz a cégbe, akkor viszont férfiszerepet is magadra vállalsz.

– Az irányításban inkább az ösztöneimre, a női megérzéseimre hagyatkozom. Viszont ha egy beszállító partnerrel kell hadakozni, akkor eljön a pillanat, amikor férfias szerepre váltok, vagyis vannak helyzetek, amelyekben harcolni kell. De otthon sosem váltok erre, nagyon jó egy egész napos „harc” után hazamenni és nem irányítani, hanem nőiesnek lenni, belesimulni a családba… Hagyom, hogy otthon a férjem szervezze és irányítsa a dolgokat, ez nekem nagyon jó.

– A Richter Gedeon Nyrt. készített egy kutatást: ezer nőt kérdeztek meg, hogy szerintük jó-e nőnek lenni, és a válaszadók hetven százaléka azt felelte, hogy igen. Számodra mit jelent, hogy nő vagy?

– Nagyon-nagyon szeretem, hogy nő vagyok, és soha egyetlen pillanatra sem jutott eszembe, hogy talán jobb lehet a férfiaknak. Jó, mert a férjemnek a társa lehetek, mert anya lehetek. Nőként sokkal nagyobb teret engedhetünk az érzelmeinknek, és pont ezek a mélyen megélt érzések segítenek abban, hogy a ruháim ne csak trendkövetőek legyenek és utat engedjenek egy-egy különleges ötletnek, hanem tele legyenek érzelmi töltéssel. És ezt bátran fel is vállalhatom, nem kell mentegetőzve azt mondanom egy-egy érzelmes ihletésű ruhámat látva: „Jaj, hát itt boldogabb voltam, egy kicsit megszaladt a ceruzám”…